Szintet lépett a #metoo. Életre kelt, pusztító lett. Akárcsak egy elszabadult hajóágyú. Meneküljön mindenki, aki az útjába áll és készüljön fel a legrosszabbra az, akit célba vesz. Kódolva volt, hogy előbb vagy utóbb ez megtörténik.

A kezdetben „csupán” nők millióit fel- és elszabadító kampány letért az útról. Kiszámíthatóvá, ezáltal használhatóvá vált. Közveszélyes.

Vannak dolgok, amelyek eredendően pártsemlegesek. Ilyen az ostobaság vagy a lopási hajlam. És ilyen a #metoo kampány. Azaz csak volt. Történt ugyanis, hogy valamiért az egyik oldal jobban sajátjának érezte vagy korábban ért oda, ezért – mondhatni – privatizálta, zászlajára tűzte, programjába illesztette. Az addig semleges mozgalom óráról órára itatódott át a politikával.

És óráról órára tudatosult a sodródókban, hogy aki velük van, annak kötelezően ajánlott beállni a sorba. Nem kellett kétszer mondani. Tömegek üvöltötték habzó szájjal, teli torokból a friss, ropogós szólamokat. Végérvényesen megtanultuk, mit jelent az, hogy szexuális ragadozó. Akár akartuk, akár nem. Eltűntek az árnyalatok, nincsenek fokozatok, nincsenek önálló, a sorból kilógó gondolatok. Egy a jelszó: aki nem lép velük, az ellenük! Fekete, fehér, igen, nem. Egyszerű képlet. Közérthető.

Miközben a #metoo őshazájában sok, ismerten liberálisan gondolkodó „megmondó” szembement a fősodorral és az ártatlanság vélelmével viszonyult a botrányokhoz, addig nálunk ez egészen máshogy alakult. Amolyan magyarosan csináltuk ezt is. Nem kicsit…

A baloldali sajtót hosszú hónapokon át tematizálták a legújabb botrányok. Egyre-másra hívták a stúdiókba az egykori áldozatokat, az egykori áldozatok aktuális párjait, ismerőseit, kollégáit és a portásbácsit, aki ugye mindig, mindenről, mindent… A riporterek tunkoltak, a szerkesztők bólogattak, a fogyasztók fogyasztottak… A „másik oldalon” néma csend. Bűnösök közt cinkosan – gondolták amott. Pedig biztosan ott is volt vélemény, kérdés, érv és ellenérv.

Egyszerűen csak rossz volt az időzítés. Nem ők értek oda elsőként. Konzervatívék vereséget szenvedtek. Alulmaradtak az „aki kapja, marja” versenyben.

Most viszont eljött az ő idejük! Ők értek oda elsőnek, övék az infó, övék a dicsőség. Persze az is lehet, hogy övék a „termék” is. A többi csak profi körítés.

Csaknem két évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy rájöjjenek a tutira, arra, hogy ez a #metoo a legütősebb, vállról indítható politikai rakéta.

Ráadásul egyszerű, mint a faék és nem mellesleg olcsó, mint egy másnapos zsömle.

Nem tudni, mi történt. Sőt, azt sem tudni, történt-e valami. Egyet tudni: konzervatívék jöttek, láttak, győztek. Célkeresztbe állították a Donáth famíliát. Elvégre mégiscsak a családok évét írjuk… A túloldalon döbbent csend honol. Ezúttal nem hívnak szakértőket a stúdióba, nem elemeznek, nem illusztrálnak, nem kérik a köz véleményét. Nem értik, mi ez az egész.

Pedig pofon egyszerű a megoldás. Lefegyverezték a baloldalt. Pontosabban elvették a fegyverüket és ellenük fordították. Ennyi.

És most a #metoo visszanyal…

Kéretik nem csodálkozni!