2017. feb 21.

A homoszexualitás megelőzhető

írta: Szigeti Ildikó
A homoszexualitás megelőzhető

(Tév)útmutató szülőknek

Kedves Apuka! Ön rendszeresen együtt zuhanyzik a kisfiával? A napi programjuk szerves részét képezi egy igazi, férfias bírkózás a szőnyegen? Nem?! Hát akkor magára vessen, és ne csodálkozzon, ha homoszexuális lesz a fia! Röviden így summázható Joseph Nicolosi legújabb remekművének, a most megjelent  A homoszexualitás megelőzése című könyvének szülőknek címzett üzenete.

Első látásra ártalmatlannak, sőt, kifejezetten hasznos kiadványnak tűnik Joseph Nicolosi és Linda Ames Nicolosi szerző- és házaspár legújabb írása. A szülőknek szánt kiadványban a gyermekek, jellemzően a fiú gyermekek esetleges homoszexualitásának megelőzésére adnak tanácsokat a szakértők.

Akik ismerik a magát következetesen “keresztény pszichológusnak” definiáló Nicolosi mester munkásságát és eddig megjelent műveit, félve veszik kezükbe az írást, azok, akik még nem hallottak róla, mohó kiváncsisággal lapoznak bele a könyvbe. Mert hát ki az a felelős szülő, akit ne érdekelne a csodamódszer, amivel megelőzhető a homoszexualitás?

Akárcsak valamiféle ku klux klán gyűlést, a nyilvánosság teljes kizárásával, csak a meghívottak által tudott helyszínen és időpontban tartották a könyv bemutatóját. Az sem véletlen, hogy – miközben a szerző pszichológus, a kötet témája is a lélektan kategóriájába tartozik, egyetlen, pszichológiai tárgykörben rutinos kiadó sem vállalta az írás megjelentetését. A könyv végül a Szent István Társulat gondozásában látott napvilágot.

A híres-hírhedt szerző, Joseph Nicolosi neve régóta ismert a pszichológusok körében. Pontosabban a külföldi pszichológusok körében. Mert hogy nálunk csak néhány, a téma iránt elkötelezett, némileg fanatikus szakember tudja, ki is valójában Nicolosi.  (A szerzőtársként feltűntetett feleségéről nincsenek információk a szakképzettségét és tudományos múltját illetően.)

No de lássuk a medvét! Azaz a homoszexualitás elleni háború keresztény hithű élharcosát, az immár 92 éves Nicolosit! A Magyar Pszichológiai Társaság (MPT) LMBTQ Szekciója megalakulása óta küzd a Nicolosi nevével fémjelzett, úgynevezett reparatív, azaz „helyreállító” terápiás irányzat megnyilvánulásai ellen. Ez az immár szakmai „illegalitásba” szorított mozgalom ugyanis a nem heteroszexuális irányultságot patológiának (vagyis betegesnek, kórosnak) tartja, és „gyógyítását” lehetségesnek, mi több, kívánatosnak gondolja. Ennek tükrében kissé másként fest a jószándékúnak titulált útmutató igazi célja. 

(Tév)Útmutató szülőknek

A könyvet szerzője kifejezetten a szülőknek szánja azzal a direkt szándékkal, – mint azt az alcímben jelzi is – hogy útmutatóként használják. Tanácsokkal látja el az anyákat, hogy milyen „árulkodó jelekre” figyeljenek és instrukciókat ad az apáknak, miként tudnak mélyebb kapcsolatot kialakítani fiaikkal (jelesül zuhanyozzanak gyakran együtt) és mit tegyenek, ha a kisfiúk nemükkel „ellentétes” viselkedést mutatnak. Az esetlegesen „fiúsan” viselkedő lányokra leselkedő veszélyekre mindössze néhány oldal erejéig utal.

A könyv kártékony mivoltának alapja Nicolosi megtévesztő, minden tudományos ismerettel ellentétes vezérgondolata, miszerint a homoszexualitás megelőzhető. A témában jártas pszichológusok szerint az efféle, patologizáló megközelítés főként azért veszélyes, mert hamis és káros megtévesztésen nyugszik. Olyan „kóros” állapotként titulálja ugyanis az átlagostól eltérő szexuális orientációt, amelyet a szülők – kellő tudatos odafigyeléssel – képesek befolyásolni, sőt, kialakulását megakadályozhatják. Ezt az elméletet az elmúlt csaknem három évtizedben kétséget kizáróan, számtalan vizsgálattal, tanulmánnyal megcáfolták.

Némi túlzással a szerző már a cím elolvasásával is felelőssé teszi a szülőket, azt sugallva számukra, hogy felelőtlenek, ha nem követik szóról szóra az intelmeket, és – a könyv útmutatója alapján – nem „terelik vissza megtévedt gyermekeiket a helyes mederbe”.

Ha a saját neméhez vonzódó tinédzser eddig nem volt depressziós, szorongó, esetleg szuicid (öngyilkosságra hajlamos), ezt elolvasva üzembiztosan az lesz. És akkor nem szóltunk azokról a gyerekekről, akiket hitbuzgó szüleik – megszívlelve Nicolosi tanácsát – reparatív terápiára cipelik. Ezek a “kényszergyógykezelt” fiatalok garantáltan megjavulnak. És e “megjavulás” értéke mellett szinte eltörpülnek a terápia mellékhatásai, jelesül a paciens szexuális vágyának globális lenullázódása, vagy a krónikus szorongás és a depresszió.

Nicolosi egyik korábbi alkotásában, a Szégyen és kötődésvesztés című könyvében nem kevesebbet állít, mint hogy az „ösztön” bűn. Már amenyiben az eltér a keresztény ideológia szerinti “heteronormatív” rendtől. E bűnbeesést meg kell előzni! Minden áron. A “Mester” szó szerint értelmezi azt, hogy minden áron.

Manapság jól ismerik a pszichológusok az “internalizált homofóbia” jelenségét, mivel egyre gyakrabban találkoznak vele. Lényegét tekintve ez a bonyolult szakkifejezés azt jeleni, hogy az érintettet olyan erősen próbálják visszaterelni a “helyes”, hetero útra, hogy magukévá teszik ezeket az intelmeket. Oly’ annyira, hogy egy idő után nem tudják, valójában mi is a saját gondolatuk, akaratuk és véleményük.

Kiderült az is, hogy ha az általánostól eltérő szexuális orientáltságú személyt a könyv útmutatójának szellemében a „felelősen gondolkodó” szülők már kisgyermekkorban „segítik” a homoszexualitás megelőzésében, könnyen kialakul náluk az említett internalizált homofóbia. Tévedés azt hinni, hogy ezek a gyerekek lényegileg megváltoznának a tudatos nevelés hatására, csupán a viselkedésük módosul az elvártaknak megfelelően. Ez a szó szerint látványos változás hátterében nem valamiféle fejlődés áll, hanem a szülői „gondoskodás” eredményeként értékrendszerükbe tudattalanul beépült, vagyis internalizált homofóbia. Vagyis ez a mintapéldája annak, miként vezet a pokolba a jószándékkal kikövezett út.

Rossz hírem van: a heterótól eltérő ösztönök annyira erősek, hogy így vagy úgy, előbb vagy utóbb a felszínre akarnak törni, és a tudatos szülői magatartás (megelőzés) révén kialakult „új gyerek” egyre intenzívebben fog szorongani, mivel egyre nagyobb belső energiákat kell, hogy mozgósítson ezen ösztönei „megregulázása” érdekében. Mindez természetesen tudattalanul zajlik, így hatványozottan fennáll a pszichés problémák kialakulásának kockázata. A homoszexualitás megelőzése tehát nem más, mint ennek a káros és veszélyes folyamatnak a szülők által való beindítása, generálása.

Nicolosi most megjelent könyve időzített bombaként ketyeghet azokban a családokban, ahol a szülők fenntartások nélkül, egyfajta nevelési tanácsadóként értelmezik a Nicolosi által leírtakat. A szerző ugyanis nem kevesebbre ösztönzi követőit, mint hogy segítsék gyermeküket (főként fiaikat) abban, hogy visszataláljanak a biológiai nemüknek megfelelő „önazonosságukhoz”.

A bűntudat megelőzése

Jóllehet, Nicolosi könyve – legalábbis a címe alapján – elvileg a homoszexualitás megelőzéséről szól, valójában azonban olyan útmutatót kínál a szülőknek, amellyel leginkább a várható és elvárható bűntudatukat lehet az általa kínált módszerekkel minimalizálni. 

Ha ugyanis a könyvben leírt tanácsokat hűen követő apuka és anyuka évek múlva mégis azt kell, hogy tapasztalja, gyermekük az óvintézkedések dacára más lett, legalább önmagukat megnyugtathatják; ők minden tőlük telhetőt megtettek, mossák kezeiket.

Az persze más kérdés, hogy miként rendezik le majd a lelkiismeretükkel, ha az idő közben felcseperedett gyermekük különböző pszichés problémákkal küzd, netán önkezével vet véget az életének.

Elektrosokktól a reparatív terápiáig

Nicolosi ugyan sokszor hivatkozik a pszichoanalitikus alapvetésekre, az alapító atya, Freud – vele ellentétben – nem tekintette betegségnek a homoszexualitást, úgy vélte, „minden emberben megvan a képesség az azonos nemű tárgyválasztásra, s e választás tudattalanjában létre is jön”. 

A „helyreállítással” való kísérletezés olykor egészen súlyos „terápiás” beavatkozásokkal járt. Nem is olyan régen, 1972-ben San Remo-ban tartott orvosi konferencián a homoszexualitás gyógyító módszerei között említették az elektrosokk-kezelést, a drogokat és a különböző sebészeti beavatkozásokat is. És az előadás közben még csak fel sem szisszent a hallgatóság. (Legalábbis erről nem szólnak az írásos emlékek.)

Néhány jellemző részlet a könyvből (korántsem reklám gyanánt, hanem az elgondolkodtatás céljából):

  • Sajátosan nosztalgiázik azokról az időkről, amikor szó szerint minden eszközzel (elektrosokk-terápiával) gyógyítottak: „…a homoszexualitás rendellenességnek minősült, így azért is mindent megtettek, hogy a nemi önazonosság rendellenes fejlődését – ha csak lehetett – megakadályozzák. (…) Úgy gondolom, itt az ideje annak, hogy ismét elgondolkozzunk a megelőzésről. Ezért írtuk meg könyvünket.”
  • „…Reményünk szerint jelen könyvünk is ezt a növekvő igényt elégíti ki. A legtöbb szülő, kinek gyermeke a kezdődő homoszexualitás jeleit mutatja, és hozzánk fordul segítségért, vallásos, de olyan is van, aki nem hívő, de ösztönösen érzi, hogy az ember heteroszexuálisnak van teremtve. Megértjük ezen szülők aggodalmát, hiszen magunk is így gondolkodunk…”
  • „…Nem létezik olyan, hogy meleg gyerek, vagy meleg serdülő. Mindannyian heteroszexuálisoknak vagyunk teremtve…”
  • A szerző fogalmi zavarára ékes bizonyítékul: „…A veszélyeztetett fiút a szülőknek és a társainak fokozottan meg kell erősíteniük, hogy biztos férfi identitásra tegyen szert…” (A melegek többsége tisztában van saját nemi identitásával, ettől függetlenül vonzódik saját neméhez.)
  • „…Lefekvéskor az apa legyen az, aki végül ágyba teszi a fiút. Anyja is ott lehet, de az apa legyen az, aki utoljára “jó éjszakát” mond a fiúnak, és lekapcsolja a villanyt. A csendes imádkozás, bibliaolvasás és beszélgetés után az apa legyen az, aki biztosítja a gyermeknek az érzelmi biztonságot.”
  • „…Az apákat bátorítani kell, hogy keressék a testi kontaktust, és a fizikai tevékenységeket is végezzenek a fiaikkal. Fontosnak tartom a bunyózást, mivel általában éppen a férfiakkal való normális kapcsolat az, ami felnőtt homoszexuális klienseim gyermekkorában annyira hiányzott.”

„Használati segédlet” a könyvhöz

  1. A homoszexualitás nem betegség, nem is fejlődési rendellenesség, ezért a megelőzhetőségre tett mindenféle utalás hamis illúziókat kelt és megtévesztő
  2. Nincsen egyértelműen igazolt ok-okozati összefüggés a nem megfelelő apa-kép és a fiúk/férfiak saját nemükhöz való későbbi vonzódása között
  3. A homoszexualitás okainak keresgélése (és a megelőzésre tett amúgy felesleges és káros kísérletek) nem más, mint burkolt patologizálás
  4. A könyvben összemosott szexuális orientáció és nemi identitás nem azonos fogalmak! Míg a szexuális orientáció a nemi vonzalom irányát jelzi, addig a nemi identitás az önmagunk nemi „hovatartozásának” megítélését jelenti (vagyis azt, hogy miként éljük meg magunkat)
  5. A szülő (és a terapeuta) egyetlen lehetősége a segítségnyújtásra, ha a gyereket és a fiatalt nem gyógyítani, hanem támogatni próbálja, azaz érdemben hozzájárul ahhoz, hogy minél jobban elfogadja önmagát, és képes legyen önmagával és a környezetével harmonikus egységben élni
  6. Noha a könyv – egyelőre – csak a Szent István Társulat boltjaiban kapható, ne tekintse szent írásnak!
Szólj hozzá

homoszexualitás pszichológus keresztény szülők homofóbia elektrosokk Szent István Társulat Nicolosi reparatív terápia