2019. jún 24.

A Jelölt meg az ő alkalmatlansága

írta: Szigeti Ildikó
A Jelölt meg az ő alkalmatlansága

Néhány napja még saját párttársai is virtuálisan meglincselték és határozottan elhatárolódtak tőle. Hősünk "hivatásos" szkeptikus, egykori tévés kvízmester, amúgy vegyészből lett „hobbipolitikus” büntetőjogi felelőssége tudatában kiposztolta magából azt az ominózus véleményét, miszerint,

ha valaki több évtizeden át pszichoterápiába jár, az bizony nettó alkalmatlan bármiféle politikai, kiváltképp’ egy városvezetői szerep betöltésére.

Hősünkre a pillanat tört része alatt omlott rá saját fészbuk bejegyzése köré tornyosuló kommentáradat, maga alá temetve őt és a hozzá hasonló, jólmegmondó véleményeket. Mert, hogy micsoda dolog itt, a pszichoedukált huszonegyedik században megbélyegezni valakit pusztán csak azért, mert felvállalta (akarom mondani, bevállalta), kimondta, lenyilatkozta, hogy neki bizony lelke van? Sőt, nemcsak, hogy van neki, de az átlagnál vélhetően túlfejlett, koraérett, ebből kifolyólag hiperszuperérzékeny, olyan, ami – ha nem is állandó szervizelést, de folyamatos karbantartást igényel. Igen. És akkor mi van? Tisztelet a bátraknak!

Vagyis nem. A Jelölt kapott hideget-meleget a mi hősünktől, kizárólag azért, mert elárult valamit magáról. Valami olyat, ami a szocialista-kispolgári értékrendre tréningezett politikus-portfólióba nem fér bele. Mert a szocialista-kispolgári fajtának nincs lelke. Vagy, ha van is neki olyan, nem szorul segítségre.

A szocialista-kispolgári lélek kéremalássan önjáró. Nem igényel sem olajcserét, sem fényesítést, sőt, voltaképpen még ránézést sem. Elmuzsikál csendben a háttérben.

De a Jelölt lelke nem ilyen! Az övének igenis kell az a ránézés, kell az az állapotjelentés, kell a tuning. Van ilyen. Mindannyian mások vagyunk. Kinek a pap, kinek a pszichológus…

brain-2773466_340.png

Hősünknek igazat adok. Igenis alkalmatlan a jelölt. Szerintem. Nem, nem azért, mert lelke van. Nem is azért, mert  pszichológusi szolgáltatást vesz igénybe. (Az egy más kérdés, hogy a terápiára eddig elköltött pénzből akár olyan körülmények megteremtésére is módja lett volna, amelyben nincs szüksége lélekápolásra...) Nem, nem ez teszi őt alkalmatlanná! Egészen másról van szó. Arról, hogy – és most tessenek jól megkapaszkodni! – bevallotta.

Ezzel a kámingauttal a Jelölt talán divatot akart teremteni. Talán feltűnősködésre vágyott. Talán – és ez volna mind közül a legrémisztőbb – mindennél természetesebbnek tartotta ezt az időtöltését.

Az a tény ugyanis, hogy ő évtizedek óta terápiába jár, nem feltétlenül azt jelzi, hogy az ő lelke krónikusan beteg, ami non-stop szakszerű ellátást igényel. Ez a tény „csak” azt jelzi, hogy a Jelölt súlyos pszichológusfüggőségben szenved. És ez az, ami tényleg alkalmatlanná teszi őt arra, hogy aspiráljon. Tudniillik az ő alapvető működésmódja: a terápiába járás.

Átlagemberek egyre gyakrabban fordulnak pszichológushoz. Szerencsé(m)re… Vannak olyan helyzetek, amiket nem tudnak megoldani, vannak olyan elakadások, amikor elfogynak az ötletek, nincs több muníció. Néha kell egy kívülálló, aki nem ítélkezik, nem utasít, nem hátsógondol, egyszerűen csak megmutatja, merre lehet az arra. Ez a segítő folyamat tarthat pár hétig, pár hónapig, súlyosabb válságban akár egy évig. Pont addig, amíg a kliens (paciens) nem lesz képes az önálló döntésre, lépésre, életre.

A Jelölt – ki tudja, miért – pszichoterápiája a végtelenbe vezet. No de ez sem baj. Ha éppen nem egy olyan posztra ácsingózna, amely poszton minden ballépés emberek százezreinek a mindennapjait keserítené meg. Ha éppen nem arról volna szó, hogy a Jelölt már bizonyította alkalmatlanságát. Nem találta meg a terapeutáját. Az álmoskönyv szerint ez nem sok jót jelez. Vajon mekkora eséllyel találja majd meg a megfelelő embereket? Vagy a Jelöltnek erre nem is lesz szüksége, mert, hogy ő mindenhez is ért?

Ha csak így nem…

Szólj hozzá

pszichológus főpolgármester előválasztás Puzsér Vágó